...a varakozas...
kevesebb mint 1 honap es veeegre, magamhoz olelhetem a "kis" csaladomat. szerintem a hazautat vegig fogom bogni megint, csak most az oromtol:)
rajottem, hogy minel messzebb megyek, annal jobban szeretem az otthoniakat, es az, hogy mennyire fontosak nekem, ki sem tudnam fejezni.
itt minden rendben, anyukaval egyre melyebb a kapcsolatunk, annak ellenere, hogy megint sik ideg. igazabol elgondolkoztam kicsiket, es le kell hogy irjam, hogy en voltam az, aki nem igyekezett elfogadni ezt a csaladot, leszartam azt, hogy mennyi mindent megtesznek ertem, es egyaltalan nem igyekeztem. de ez mar a mult. sok idot toltok veluk, es a kezdeti megingas, hogy itthagyom oket, es szerencset probalok Londonban, igy utolag eleg nagy badarsagnak tunik :)
ez a melo rengeteg dologra tanit meg. megtanit a turelemre, kitartasra, elfogadasra, alakult sokat a kompromisszumkezsegem is, ami eddig egyenlo volt a nullaval. (most biztos sokan mosolyognak a bajszuk alatt, hogy na, vegre, ez a kis picsa bevallotta maganak hogy mennyire onzo) most is onzo vagyok, es most is csak azokkal szemben teszem felre ezt, akik megerdemlik, szoval aki pocs, az nyilvan nem fogja eszrevenni a valtozast.
lassan befejezem a karacsonyi vasarlast is, hamarosan elkezdek gyujteni valami popec kis nyaralasra, amit elotte ki kellene gondolni, megtervezni, es nem utolso sorban bevonni valakit, hogy ne egyedul nyaraljak mar :) valamifele sziget van tervbe veve, ahol nem tul draga az elet, de azert meg lehet adni a modjat. varom a tippeket, tanacsokat es elore is koszonom :) na meg varom tovabba a jelentkezoket is.
ja igen, fogok jarni zumbara, ez egy tanc, ahol vegulis csak ugralni kell 1 oran keresztul, de remek zsiregeto edzesforma, ami nem art, foleg, hogy tisztaban vagyok azzal, h karacsonykor fel fog jonni 100 kg a sok fincsi kaja miatt. de mar annyira vaaarom!!!!
a heten megyek kontaktlencset venni, tehat nem leszek tobbe vaksi, nem fog mindenki kinevetni, hogy mindig hunyorgok:)
kitartast kivannek magamnak az elkovetkezendo KEVESEBB mint 1 honaphoz!
2010. november 22., hétfő
2010. november 17., szerda
mindenki lekopik akinek a kep tiszta, sullyedo hajora miert menekulne vissza...
igen kerem. a boltban eloreengedett egy nenike. igen b+, egy neni. magyarorszagon miert nincs ilyen? latta hogy sietek, ugyanakkor meg csak egy csomag rosemaryt szorongattam a kezemben. megtehettem volna, hogy a becsuletkasszanal fizetek, de en jobban szeretem a fizikai kontaktust. persze ezt o nem tudhatta, beszolhatott volna, hogy huzzak at. de nem tette. rammosolygott es maga ele engedett. ennyi. ehhez szerintem nem is kell tobbet hozzafuznom.
a masik dolog a kovetkezo. meg nagyon gyerekcipoben jar az ugy, de azert par reszletet megosztanek. az au pairkedes nem tesz boldogga, szerintem ezt eszrevehette mindenki. talalkoztam egy hozzam nagyon nagyon hasonlo emberrel, aki elkezdett gyozkodni, hogy ne hagyjuk ezt annyiban, valtsunk melot itt anglian belul, koltozzunk alberletbe, meglenne a hon ahitott szabadsag is, de... ez mind szep es jo, ugyanakkor hatalmas rizikot erzek ebben az egeszben. (sajnalom hogy a csaladom is itt ertesul errol eloszor, de egyszeruen nem mertem meg beszelni errol)
szoval kezdodhet az agyalas, amit nem huzhatok sokaig, ugyanis januarra donteni kell es persze nem art kozolni a hostcsaladdal, hogy ha ugy alakul, kereshetnek mast helyettem. persze azert vizsgaljuk meg eloszor a masik oldalt is, hogy ez a csalad mennyi mindent megtett ertem, es be kell hogy valljam, azert a penzert, amit itt kapok, nem dolgozom halalra magam, es szepen eleldegelek, megengedhetek magamnak szinte barmit. szoval donteni kell. kenyelmesen de ugyanakkor eleg unalmasan, vagy rizikokkal tuzdelve, de megkapva a szabadsagot, es egy izgalmakkal teli 1 (esetleg tobb) evet tudhatok-e majd a hatam mogott. banni fogom, ha itthagyom ezt a csaladot, de banni fogom azt is, ha kihagyom az uj lehetoseget. merlegelni kell. megint...
persze dontes meg nem szuletett, ugyhogy en meg mindig egy au pair vagyok, es lehet, hogy az is maradok. egyet tudok: hazakoltozni nem fogok egy darabig.
bar otthonra is vannak tervek, ha esetleg az anglia temabol vegkepp elegem lenne. mindig tele vagyok tervekkel :) ezert sem esek ketsegbe, ha kirugnak egy sulibol, vagy ha otthagyok egy sulit mert nem tetszik vagy elfogy a lelkesedes iranta, vagy ha speciel kidob(ok) egy pasi(t). idovel mindig jon egy jobb lehetoseg, a multat meg hagyni kell(ene) a fenebe. hagyjuk is :)
erzem, hogy mar most megkemenyedtem miota itt vagyok, hozzateszem: elonyomre valt. elegem lett abbol, hogy par ember totalisan hulyenek nezett egeszen idaig, es most mar a sarkamra alltam. az emberek, akik igazan szeretnek, mindig ugyanazt az arcomat fogjak latni, amit szeretnek. valoban van egy kis gyulolet a szivemben, de ez sok-sok szeretettel kiolthato:)
p.s. mar csak 1 honap :) (L)
a masik dolog a kovetkezo. meg nagyon gyerekcipoben jar az ugy, de azert par reszletet megosztanek. az au pairkedes nem tesz boldogga, szerintem ezt eszrevehette mindenki. talalkoztam egy hozzam nagyon nagyon hasonlo emberrel, aki elkezdett gyozkodni, hogy ne hagyjuk ezt annyiban, valtsunk melot itt anglian belul, koltozzunk alberletbe, meglenne a hon ahitott szabadsag is, de... ez mind szep es jo, ugyanakkor hatalmas rizikot erzek ebben az egeszben. (sajnalom hogy a csaladom is itt ertesul errol eloszor, de egyszeruen nem mertem meg beszelni errol)
szoval kezdodhet az agyalas, amit nem huzhatok sokaig, ugyanis januarra donteni kell es persze nem art kozolni a hostcsaladdal, hogy ha ugy alakul, kereshetnek mast helyettem. persze azert vizsgaljuk meg eloszor a masik oldalt is, hogy ez a csalad mennyi mindent megtett ertem, es be kell hogy valljam, azert a penzert, amit itt kapok, nem dolgozom halalra magam, es szepen eleldegelek, megengedhetek magamnak szinte barmit. szoval donteni kell. kenyelmesen de ugyanakkor eleg unalmasan, vagy rizikokkal tuzdelve, de megkapva a szabadsagot, es egy izgalmakkal teli 1 (esetleg tobb) evet tudhatok-e majd a hatam mogott. banni fogom, ha itthagyom ezt a csaladot, de banni fogom azt is, ha kihagyom az uj lehetoseget. merlegelni kell. megint...
persze dontes meg nem szuletett, ugyhogy en meg mindig egy au pair vagyok, es lehet, hogy az is maradok. egyet tudok: hazakoltozni nem fogok egy darabig.
bar otthonra is vannak tervek, ha esetleg az anglia temabol vegkepp elegem lenne. mindig tele vagyok tervekkel :) ezert sem esek ketsegbe, ha kirugnak egy sulibol, vagy ha otthagyok egy sulit mert nem tetszik vagy elfogy a lelkesedes iranta, vagy ha speciel kidob(ok) egy pasi(t). idovel mindig jon egy jobb lehetoseg, a multat meg hagyni kell(ene) a fenebe. hagyjuk is :)
erzem, hogy mar most megkemenyedtem miota itt vagyok, hozzateszem: elonyomre valt. elegem lett abbol, hogy par ember totalisan hulyenek nezett egeszen idaig, es most mar a sarkamra alltam. az emberek, akik igazan szeretnek, mindig ugyanazt az arcomat fogjak latni, amit szeretnek. valoban van egy kis gyulolet a szivemben, de ez sok-sok szeretettel kiolthato:)
p.s. mar csak 1 honap :) (L)
2010. november 14., vasárnap
ez van
valahogy mindig lesz...
ezt csak az e heti tortenesekhez fuztem hozza.
hetfon voltam kocsmazni Annaval, Sandraval es Kirstennel, es nagggyon jo volt. most jottem ra, hogy az angolom igenis rohadt sokat fejlodott, mindent ertettem, mindenhez hozza tudtam szolni, sot, meg sikerult elmeselnem 3-4 sztorit ugy, hogy megertette mindenki. egyebkent eleg zsufolt volt ez a het, de nem voltam rosszkedvu, vigan vegeztem a dolgom, K-val egyre jobb a kapcsolatunk, es ez sokat segit atveszelni a nehezsegeket amik mind itt, mind otthonrol ernek. Annara is mindig szamithatok (o az uj francia baratnom), turelmesen meghallgatott tegnap is, mikor kiontottem neki a lelkemet. muszaj volt valakinek szoban is elmeselni ezt-azt, es tenyleg jobban is erzem magam. nem voltam szomoru, inkabb csak duhos. igazsag szerint valahol megkonnyebultem, bar elkeserit ha arra gondolok, hogy a terveim egy reszet kenytelen vagyok feladni, de mindig lesznek uj almok, amikhez lehet kelleni fog most egy kis ido, de en turelmesen varok. sokan allnak mellettem, minden nehezseg ellenere legfokepp a csaladom, kiemelven apukam, akinek orokke halas leszek azert, hogy mindig figyelmeztet, es hogy mindig igaza van, meg ha nem is hiszek neki mindig.
a vasarlasi maniam most csak fokozodott, de emellett valahogy sikerult megsporolni jo par fontot, ugyhogy egyaltalan nincsen gaz, sot :) a kis piros blackberryrol meg mindig csak almodozok, egeszen addig, ameg valaki el nem fogja vinni az orrom elol. jovo heten cselekedni fogok, nagyon szeretnem OT. (L)
a karacsonyi ajandekokkal nagyon jol allok, csupan nehany aprosagot kell meg beszereznem, es nem kell tobbet veszodnom vele. az egy hatalmas kerdes, hogy hogyan fogok hazautazni majd a (szerintem) 100kg-os csomagommal, de majd valahogy megoldom. tegnap guildfordban megvettem a 3. cipomet is, de meg mindig nem olyan cipot vettem, amilyet akarok, pedig lattam is olyat, csak valamiert megsem vettem meg. logikatlan az egesz, ne akarja senki megerteni.
ja igen, a dvd-playert szepen tonkrevagtam (nem tudom hogyan, kb hozza sem nyultam meg), de tegnap duncan vett nekem egy ujat, igy vegre tudok az unalmas oraimban filmet nezni, amit lehet, hogy most fel is avatok.
eleg gyorsan telik az ido, eszrevettetek? :)
ezt csak az e heti tortenesekhez fuztem hozza.
hetfon voltam kocsmazni Annaval, Sandraval es Kirstennel, es nagggyon jo volt. most jottem ra, hogy az angolom igenis rohadt sokat fejlodott, mindent ertettem, mindenhez hozza tudtam szolni, sot, meg sikerult elmeselnem 3-4 sztorit ugy, hogy megertette mindenki. egyebkent eleg zsufolt volt ez a het, de nem voltam rosszkedvu, vigan vegeztem a dolgom, K-val egyre jobb a kapcsolatunk, es ez sokat segit atveszelni a nehezsegeket amik mind itt, mind otthonrol ernek. Annara is mindig szamithatok (o az uj francia baratnom), turelmesen meghallgatott tegnap is, mikor kiontottem neki a lelkemet. muszaj volt valakinek szoban is elmeselni ezt-azt, es tenyleg jobban is erzem magam. nem voltam szomoru, inkabb csak duhos. igazsag szerint valahol megkonnyebultem, bar elkeserit ha arra gondolok, hogy a terveim egy reszet kenytelen vagyok feladni, de mindig lesznek uj almok, amikhez lehet kelleni fog most egy kis ido, de en turelmesen varok. sokan allnak mellettem, minden nehezseg ellenere legfokepp a csaladom, kiemelven apukam, akinek orokke halas leszek azert, hogy mindig figyelmeztet, es hogy mindig igaza van, meg ha nem is hiszek neki mindig.
a vasarlasi maniam most csak fokozodott, de emellett valahogy sikerult megsporolni jo par fontot, ugyhogy egyaltalan nincsen gaz, sot :) a kis piros blackberryrol meg mindig csak almodozok, egeszen addig, ameg valaki el nem fogja vinni az orrom elol. jovo heten cselekedni fogok, nagyon szeretnem OT. (L)
a karacsonyi ajandekokkal nagyon jol allok, csupan nehany aprosagot kell meg beszereznem, es nem kell tobbet veszodnom vele. az egy hatalmas kerdes, hogy hogyan fogok hazautazni majd a (szerintem) 100kg-os csomagommal, de majd valahogy megoldom. tegnap guildfordban megvettem a 3. cipomet is, de meg mindig nem olyan cipot vettem, amilyet akarok, pedig lattam is olyat, csak valamiert megsem vettem meg. logikatlan az egesz, ne akarja senki megerteni.
ja igen, a dvd-playert szepen tonkrevagtam (nem tudom hogyan, kb hozza sem nyultam meg), de tegnap duncan vett nekem egy ujat, igy vegre tudok az unalmas oraimban filmet nezni, amit lehet, hogy most fel is avatok.
eleg gyorsan telik az ido, eszrevettetek? :)
2010. november 7., vasárnap
42 nap...
... es irany haza:) ha belegondolunk, az mar nem olyan sok, es rohogve kibirom.
igaz, kezdem erezni, hogy pozitivabban allok ehhez az anglia-temahoz, most mar nem kuksolok a gep elott minden egyes szabad percemben. sot. a heten erkezett egy uj au pair a szomszedba, igaz, hogy francia, de en leszek az o kis segedje, aki bevezeti majd ot Farnham rejtelmeibe. szeretek segiteni az arra raszoruloknak, tehat mar ez is uj energiakkal tolt fel, es ujabb ertelmet ad a mindennapjaimnak.
ma bowlingozni voltam Basingstokeban, igazan elveztem annak ellenere is, hogy az utolso helyen vegeztem. Miki hivott el, de rengetegen gyultunk ossze, nagyreszt magyarok, aminek kulon orultem.
tegnap firework meg bonfire volt a rugby clubban, eleg jo volt, bar nem maradtunk sokaig, amit annyira nem is bantam, mert majdnem megfagytam. apukaval szaguldoztunk oda-vissza a kis Minijevel, raadasul lehajtott tetovel. elveztem, nagyon, de hazaerve az elso dolgom egy jo forro zuhany volt, mivel teljesen atfaztam.
egyebkent hetfotol pentekig elegge le voltam torve, haza akartam menni eleg komolyan, de aztan hetvegere megjott az eszem, es ugy dontottem maradok:) nem igazan fejtenem ki a kiborulasom okat, igyekszem elfelejteni a dolgot.
kedden egyebkent anyukaval karacsonyi vasarban voltunk, ahol sikerult csomo szep ajandekot vennem, raasadul K befiztett manikurre is, tehat ez egy igazi csajos este volt, amit ugye nem tudtam maximalisan kielvezni a depressziv hangulatom miatt, mindenesetre nagyon halas vagyok az elmenyert, es talan ez is a segitsegemre volt abban, hogy osszeszedjem magam.
tegnap ismet Guildfordban voltam a magyar iskolaban, es az is fantasztikusra sikeredett, nagyon jol ereztem magam, a csopp kis gyerekek igazan jokedvre deritettek, jol esett az erzes, mikor az apro kis karjaikkal megoleltek, es megnevettetek a bugyuta kerdeseikkel is, (pl. "neked van gyereked?" "neked miert nincs gyereked?") tehat nagyon jo hatassal van ram ez a fajta tevekenyseg, igy hat mindenkeppen folytatni fogom.
a nyelvsuli eleg okes, bar semmi emlitesre valo dolog nem tortenik ott, tehat nem is ragoznam tovabb.
Viktor, teged meg nagyon varlak marciusban:)
(L)
igaz, kezdem erezni, hogy pozitivabban allok ehhez az anglia-temahoz, most mar nem kuksolok a gep elott minden egyes szabad percemben. sot. a heten erkezett egy uj au pair a szomszedba, igaz, hogy francia, de en leszek az o kis segedje, aki bevezeti majd ot Farnham rejtelmeibe. szeretek segiteni az arra raszoruloknak, tehat mar ez is uj energiakkal tolt fel, es ujabb ertelmet ad a mindennapjaimnak.
ma bowlingozni voltam Basingstokeban, igazan elveztem annak ellenere is, hogy az utolso helyen vegeztem. Miki hivott el, de rengetegen gyultunk ossze, nagyreszt magyarok, aminek kulon orultem.
tegnap firework meg bonfire volt a rugby clubban, eleg jo volt, bar nem maradtunk sokaig, amit annyira nem is bantam, mert majdnem megfagytam. apukaval szaguldoztunk oda-vissza a kis Minijevel, raadasul lehajtott tetovel. elveztem, nagyon, de hazaerve az elso dolgom egy jo forro zuhany volt, mivel teljesen atfaztam.
egyebkent hetfotol pentekig elegge le voltam torve, haza akartam menni eleg komolyan, de aztan hetvegere megjott az eszem, es ugy dontottem maradok:) nem igazan fejtenem ki a kiborulasom okat, igyekszem elfelejteni a dolgot.
kedden egyebkent anyukaval karacsonyi vasarban voltunk, ahol sikerult csomo szep ajandekot vennem, raasadul K befiztett manikurre is, tehat ez egy igazi csajos este volt, amit ugye nem tudtam maximalisan kielvezni a depressziv hangulatom miatt, mindenesetre nagyon halas vagyok az elmenyert, es talan ez is a segitsegemre volt abban, hogy osszeszedjem magam.
tegnap ismet Guildfordban voltam a magyar iskolaban, es az is fantasztikusra sikeredett, nagyon jol ereztem magam, a csopp kis gyerekek igazan jokedvre deritettek, jol esett az erzes, mikor az apro kis karjaikkal megoleltek, es megnevettetek a bugyuta kerdeseikkel is, (pl. "neked van gyereked?" "neked miert nincs gyereked?") tehat nagyon jo hatassal van ram ez a fajta tevekenyseg, igy hat mindenkeppen folytatni fogom.
a nyelvsuli eleg okes, bar semmi emlitesre valo dolog nem tortenik ott, tehat nem is ragoznam tovabb.
Viktor, teged meg nagyon varlak marciusban:)
(L)
2010. november 4., csütörtök
(L)
Ha próbálnálak se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyért
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél...
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyért
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)