Infók

Először is, szeretnék köszönetet mondani:
- Hajninak (Au-pair Match => az i betűvel kezdődő közösségi oldalon megtalálod), aki a leghülyébb kérdéseimre is megfelelő és gyors válaszokat adott
- Angels Au Pair-nek, ezen belül is Kim-nek és Andy-nek, akik megtalálták nekem a "családomat"

Ez itt a reklám helye volt, szóval aki bátorkodna belevágni a dologba, az ne habozzon Hajniékon keresztül keresgélni családot, hozzáteszem: teljesen ingyen.

A sztorim a következő: bennem körülbelül májusban vetődött fel az egész, főleg Zs barátném hatására, aki most jön haza 1 év után Londonból. A sulit ugye elbuktam, gondolkodtam, hogy mi tévő legyek, valamit csinálnom kellene. Zs-t kifaggattam mindenről, olvasgattam szorgalmasan a blogját, aztán elhatároztam hogy belevágok. Voltak megingások ("tényleg ki akarok menni?" "nem elég szegényes a nyelvtudásom hozzá?"), de végül úgy döntöttem, hogy most vagy soha, nem fogom halogatni a dolgot. Először csak simán, közvetítő nélkül vágtam bele a dologba, de persze sikertelenek lettek a próbálkozásaim. Aztán az i betűs közösségi oldalon találtam rá Hajnira, akinek nyomban írtam egy emailt, alapvető kérdésekkel. Azonnal jött a válasz, leírt/elküldött mindent, amit szükséges volt beszereznem, elintéznem, kitöltenem.
Ezek a dolgok a következők:
- erkölcsi bizi kiállítása (ezt a postán lehet elintézni a legegyszerűbben)
- orvosi igazolás (a formanyomtatványt Hajni küldte el az igazoláshoz)
- dear family levél (ez legyen legalább 1 oldal, lehet színes is, és csatolj hozzá képet magadról mindenképpen)
- jelentkezési lap kitöltése (2 angol nyelvű referenciával és képekkel, amiken gyerekekkel vagy)

Néhány jó tanács még:
-legyél nagyon kedves, az angolok szeretik a csöpögős dolgokat, szeretik ha rizsázol és nyálasan beszélsz, valamint
-legyél nagyon nagyon udvarias

A sztorim a következőképpen folytatódott: mikor már leadtam minden szükséges papírt, rá 2 napra már kaptam egy családot. Levelezgettünk, majd sort kerítettünk egy telefonbeszélgetésre is, ami szerintem elég gázul sikerült, és jól is éreztem, mert nem engem választottak. Így utólag már azt mondom, hogy nem voltak maximálisan szimpatikusak, és talán jobb is, hogy ez így alakult. Utána 2-3 hétig nagy csend volt, kezdtem feladni, elkezdtem melózni egy itthoni kocsmában, aztán egyszer csak jött az email, hogy érdeklődik irántam egy család Farnham-ből. Azonnal elkezdtünk emailezni, nagyon nagyon nagyon szimpatikusak lettek egyből, rengeteg levelet váltottunk, aztán eljött a telefonbeszélgetés napja, ami megint csak nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem. Az anyuka nagyon kedves volt, vigasztalt is, hogy semmi gond, megérti, hogy nem könnyű dolog ez. Akkor értem el azt a pontot, amikor úgy éreztem, hogy talán tényleg hagynom kellene, de legnagyobb meglepetésemre engem választottak, és én azonnal elfogadtam:):):)
Azóta minden nap váltunk legalább 1 emailt, tervezzük az indulás napját, ami az eddigiek szerint szept. 2.
Naponta nézegetem a légitársaságok ajánlatait, de sajnos a repcsijegyek nagyon drágák most, és lehet, hogy csak én beszélem be magamnak, de mintha minden nap drágábbak lennének :/
Gondolkodtam buszos/vonatos megoldáson, de nem akarom túlbonyolítani a dolgot, marad a repülő.
Dióhéjban ennyi, ha eszembe jutna még valami, rögvest megírom.

Lányok, fiúk, a búcsúbulit majd megszervezzük még, inkább készüljön egyelőre mindenki a hétvégi birthday partymra! :)