es megint csak a szenvedes...

en nem tudom hogy vannak vele mas au-pairek, de neha felkelni sincs kedvem. felkelek, belegondolok, hogy vajon ma mi var ram, es legszivesebben hazaig szaladnek. a problema legfokeppen az, hogy kezdem azt hinni, hogy nem nekem valo ez a munka. valoszinuleg kozrejatszik a csalad mentalitasa is, amiert nem szeretem csinalni azt, amit csinalok, de mi van ha nekem az egesz gyerekneveles onmagaban nem megy? szeretem a sracokat, de basszus neha annyira nincs kedvem veluk lenni, mert olyan eroszakosak es ontorvenyuek, hogy nem tudom olyankor elviselni oket. amikor meg eljon a hetvege es pihenhetnek, olyan gyorsan el is telik, mintha nem is lett volna... kikeszulok teljesen, de tenyleg.
rohadtul probalkozok, probalom pozitiv dolgokkal es gondolatokkal korbevenni magam, de felek, hogy ehhez mar nincs eleg optimizmusom. persze, a legkonnyebb megis az lenne, ha minimum csaladot valtanek, na de ez nem ilyen egyszeru. soha nem lesz garancia arra, hogy a masik csalad valamennyivel is jobb lesz majd. azt hiszem, aprilisban hazamegyek vegleg, ha csak elotte nem tortenik valami nagyobb incidens, ami korabbi hazateresre kesztet, mert amilyen a mostani helyzet, egyaltalan nem tartom kizartnak. tehat addig is szeretnem tartalmasan eltolteni a hatralevo idomet Angliaban, szeretnek meg eljutni par helyre, szeretnem ha legalabb a hugom , az apukam es a szerelmem kijohetnenek hozzam, es megtapasztalhatnak, hogy a korulmenyek ellenere is mennyire csodalatos helyen elek, es hogy hova fogok visszaterni nagy valoszinuseggel jovo szeptemberben. (remelhetoleg R-val)

tehat az alomnak aprilisban vege lesz, de nagyon remelem, hogy folytatodni fog azzal az emberrel, aki egy masik almomat valtotta valora azzal, hogy igazan szeret, aki megbocsatja azt, hogy folyamatosan ellokom magamtol, aki mindezek ellenere is ugyanugy ragaszkodik hozzam es addig nem hagy beken, ameg teljesen meg nem tudok bizni benne, es vegul, de nem utolso sorban: aki szerint en vagyok a legcsodalatosabb leny a Foldon. es ennel tobb nem is kell. az, hogy talaltam egy embert, aki az en masik felem... szerintem meg fel sem fogtam, de igyekszem naprol napra jobban ertekelni.
---- erdekes modon, nem hisztizek neki sokat, de talan mert nem is ad ra okot. (ez nalam hatalmas dolog, sokan tudjak...) ---

egyebkent meg hetvegen London, Zsofi, Emerance, Noemie, es azt hiszem, jol fog sikerulni :) meg szerencse, hogy minden hetvegen van valami program, ami eletben tart a szurke hetkoznapokon.
most kulonosen szar az ido, tiszta vilagvege hangulatom van...

osszefoglalo

azt hiszem leegne a pofamrol a bor, ha nem irnek egy kicsit nagyobb osszefoglalot az elmult 2 hetrol.

kezdjuk ott, hogy nehezen jottem vissza, otthon uj kapcsolatba kezdtem (de minek?!), a barataimat verzo szivvel hagytam otthon megint, vagyis baromi jo volt otthon lenni. viszont ahogy kiertem, fura erzesem tamadt. nem voltam hatartalanul boldog, de volt egy olyan erzesem, hogy visszajottem. ide. a 2. otthonomba, amit ugyanugy imadok a nehezsegek ellenere... az otthoni baratok, ahogy az lenni szokas (most kulonos tekintettel a vizsgaidoszakra): elmaradoznak, nem ernek ra dumalni skypeon, msnen, facebookon, etc. etc.
nem mondom hogy nem esik rosszul, meg hat en is tobbet jarok el itthonrol, es nem vagyok a gephez kotve, es neha nekem is eszembe juthatna irni a kozelebbi barataimnak egy nyamvadt levelet... de igazabol ez jol van igy. elengedett mindenki azt hiszem, de pozitiv szemszogbol. es tenyleg. sokkal jobban boldogulok, D-vel szinte minden este kijarunk a Cobbettba, es tenyleg jot tesz ez nekem. D egyebkent is nagyon jo fej es nagyon megszerettem. ma estere probaltam atcsabitani, mert menni ugyan nem tudok sehova, mert babysittelek, de atjohetne boldogitani kicsiket. (holnap reggel o is babysittel, ez az ok amiert nem jon)

aztan nezzuk csak a hostcsaladdal valo kapcsolatomat. valtozott. fejlodott. fejlodtem en is sokat. megvaltozott a kapcsolatom a gyerekekkel. jobban tisztelnek, ezt kijelenthetem. egesz heten szinte egyedul voltam veluk, es eleg jol elvoltunk, egesz normalisan viselkedtek velem, nem volt kulonosebb gond vagy nehezseg, bar nagyon elfaradtam igy het vegere.

azt hiszem, kezdem eldonteni hogy hol a helyem, es kezdenek korvonalazodni a tavolabbi terveim is.

de most meg irany takaritani, mert nem vegzek es meg (egy jo angolos) "gulyast" is kell csinalnom, ami nem 1 ora alatt lesz meg :D:D:D:D

nem szabad leallni...

...egy percre sem. mert akkor jon az agyalas...

ezen a heten leengedtem piciket. probalok visszakapaszkodni, hogy ne csusszak le teljesen. volt itt minden. gyerekekkel valo temerdek mennyisegu ido eltoltese (minosegbeli problemakkal), szakitas, veszekedesek... pihenni akarok. remelem az esti danizas segit valamit rajtam. holnap pentek, az utolso munkanap a heten.

valahogy csak kibirom...

5 napja Angliaban. megint

nem hittem volna, hogy vissza tudok jonni. de azt sem gondoltam, hogy ennyire nehez lesz megint itt lenni. persze ennek egy ember az oka, akit kenytelen voltam otthon hagyni, de ha isten is ugy akarja, es O is, akkor nemsokara itt lesz mellettem, es akkor talan majd nekem sem esik nehezemre itt elni.

azon gondolkoztam, hogy egyes dolgok olyan hirtelen tortennek, hogy fel sem lehet oket ep esszel fogni. vagy hogy egyaltalan milyen varatlan esemenyek ezek, es mennyire meg tudnak valtoztatni embereket, mennyire fordul ki sarkaibol a vilag. es hogy mennyire nem akarod elhinni az elejen, hogy ez megtortenhet veled is, holott mar nyakig benne vagy, es ugysem tudsz szabadulni. en mindig hittem abban, hogy egy csalodas utan pihenni kell, atelni a fajdalmat... de most mashogy tortent. de talan mar ezt a fajdalmat olyan sokszor ateltem, hogy ideje volt nem a sebeimet nyalogatva felrevonulni, hanem felemelt fejjel hadba vonulni, vallalva  a kockazatot hogy ismet eleshetek es csak magamra szamithatok.

mindenesetre itt angol foldon is minden napom egy harc, minden nap meg kell kuzdenem azzal az erzessel, hogy a hostcsaladom hiaba rendes, nem erzem magam jol ebben a kozegben. most mar nagyon erosen gondolkozom a csalad-valtasban, verzo szivvel, mert a sracokat nagyon szeretem. es komolyan, nincs bajom a szulokkel sem, anyukat is kifejezetten kedvelem, de valami nem jo es nem akarom a hatralevo fel evet ugy eltolteni, ahogyan az elso 4 honapot. nyugodt akarok lenni. mosolyogni. es nem attol felni minden reggel, hogy anyuka vajon mennyire lesz maga alatt, es hanyszor fog nekem beszolni es baszogatni mindenert. es ha epp vegtelenul kedves, vajon meddig fog tartani... ez az erzelmi ingadozasa az, ami engem is kikeszit, es talan en is kezdek ilyenne valni. termeszetesen vannak olyan emberek, akik tudjak ezt toleralni. en nem ilyen vagyok. mindent megkapok itt, csak boldog nem vagyok. azt hiszem nem is kellene almodoznom arrol hogy boldog legyek, ugy gondolom, ez alapvetoen jar mindenkinek.

szoval kijelenthetem, hogy elkezdodott a proba-het, aminek leteltevel dontok, es ha ugy latom hogy nem megy, vasarnap leulok beszelni a csaladdal - hogyan tovabb. sokat agyaltam azon, hogy vajon nem-e velem van problema, hogy talan egyszeruen csak nem nekem valo Anglia. de nem. nyilvanvaloan en is tehetek arrol hogy ilyen helyzetbe kerultem a csaladdal, de ezt mar az elejen elrontottuk.
szeretnek egy uj csaladdal lenni, tiszta lappal kezdeni, es tanulni a hibaimbol.

hamarosan meglatjuk mi lesz.

ezeket leszamitva remekul vagyok, a hetvegem is jol alakult, Dani atjott tegnap, aztan okorkodtunk a varosban. hihetetlen ez a gyerek :D

(L)

lassan vége

ja igen, nagyjából visszaszoktam az ékezetes írásra. ennek meg lesz még a böjtje kint.

jó (volt) itthon, megint a barátaimmal lehettem, akiknek sokat köszönhetek megint csak, akik mindig tudják hogy mi a jó nekem :)

túl gyorsan repült el ez a 2 hét, és csak imádkozok hogy álljon meg az idő, és soha ne jöjjön el a csütörtök.


...pedig el fog jönni és én kénytelen leszek megint átváltani érzéketlen angol bunkóba, ami tulajdonképpen néha jól is jön. ez a 2 hét csak megint összekavarta a dolgokat bennem, és jó nagy slamasztikába kerültem. nyugi, semmi komoly, csak a szokásos pasiügyek, amikkel nem untatnék senkit, meg hát igazából ez csak és kizárólag rám tartozik - senki másra.

mostantól gyűjtök a blackberryre, meg a februári hazautamra. a többit meg nem elverni fogom, hanem félretenni, mivel akarok jogsit és egy aranyos kis utazást augusztusban valakivel... :)

na de elég az ábrándozásból, jönnek a kemény angol hétköznapok, amikre nem árt rákészülni, ha egyben akarok majd hazajönni.

hiányozni fogtok nagyon, de most csak 1 hónapot kell kibírni nélkülem, annyit meg aztán röhögve kibírunk mindannyian :)


(L)(L)(L)