5 napja Angliaban. megint

nem hittem volna, hogy vissza tudok jonni. de azt sem gondoltam, hogy ennyire nehez lesz megint itt lenni. persze ennek egy ember az oka, akit kenytelen voltam otthon hagyni, de ha isten is ugy akarja, es O is, akkor nemsokara itt lesz mellettem, es akkor talan majd nekem sem esik nehezemre itt elni.

azon gondolkoztam, hogy egyes dolgok olyan hirtelen tortennek, hogy fel sem lehet oket ep esszel fogni. vagy hogy egyaltalan milyen varatlan esemenyek ezek, es mennyire meg tudnak valtoztatni embereket, mennyire fordul ki sarkaibol a vilag. es hogy mennyire nem akarod elhinni az elejen, hogy ez megtortenhet veled is, holott mar nyakig benne vagy, es ugysem tudsz szabadulni. en mindig hittem abban, hogy egy csalodas utan pihenni kell, atelni a fajdalmat... de most mashogy tortent. de talan mar ezt a fajdalmat olyan sokszor ateltem, hogy ideje volt nem a sebeimet nyalogatva felrevonulni, hanem felemelt fejjel hadba vonulni, vallalva  a kockazatot hogy ismet eleshetek es csak magamra szamithatok.

mindenesetre itt angol foldon is minden napom egy harc, minden nap meg kell kuzdenem azzal az erzessel, hogy a hostcsaladom hiaba rendes, nem erzem magam jol ebben a kozegben. most mar nagyon erosen gondolkozom a csalad-valtasban, verzo szivvel, mert a sracokat nagyon szeretem. es komolyan, nincs bajom a szulokkel sem, anyukat is kifejezetten kedvelem, de valami nem jo es nem akarom a hatralevo fel evet ugy eltolteni, ahogyan az elso 4 honapot. nyugodt akarok lenni. mosolyogni. es nem attol felni minden reggel, hogy anyuka vajon mennyire lesz maga alatt, es hanyszor fog nekem beszolni es baszogatni mindenert. es ha epp vegtelenul kedves, vajon meddig fog tartani... ez az erzelmi ingadozasa az, ami engem is kikeszit, es talan en is kezdek ilyenne valni. termeszetesen vannak olyan emberek, akik tudjak ezt toleralni. en nem ilyen vagyok. mindent megkapok itt, csak boldog nem vagyok. azt hiszem nem is kellene almodoznom arrol hogy boldog legyek, ugy gondolom, ez alapvetoen jar mindenkinek.

szoval kijelenthetem, hogy elkezdodott a proba-het, aminek leteltevel dontok, es ha ugy latom hogy nem megy, vasarnap leulok beszelni a csaladdal - hogyan tovabb. sokat agyaltam azon, hogy vajon nem-e velem van problema, hogy talan egyszeruen csak nem nekem valo Anglia. de nem. nyilvanvaloan en is tehetek arrol hogy ilyen helyzetbe kerultem a csaladdal, de ezt mar az elejen elrontottuk.
szeretnek egy uj csaladdal lenni, tiszta lappal kezdeni, es tanulni a hibaimbol.

hamarosan meglatjuk mi lesz.

ezeket leszamitva remekul vagyok, a hetvegem is jol alakult, Dani atjott tegnap, aztan okorkodtunk a varosban. hihetetlen ez a gyerek :D