it's OK

egyszerűen nem találok szavakat arra, hogy mennyire rendes a "családom" :)

annyi minden miatt rágódtam az utóbbi pár napban, hogy nem bírtam tovább, és feltettem nekik a súlyos kérdéseimet, amikre a remélt válaszok jöttek cirka fél óra alatt:)

sikerült megbeszélni mindent K-val, ami annyit jelent, hogy kapok laptopot, telefont (amibe ugyan nekem kell megvenni a SIM-kártyát, de ez legyen a legkevesebb), fizetik a nyelvsulimat és máris kocsmázni küldenek hétvégén, pedig még ott sem vagyok :D

eddig úgy néz ki, hogy a csúcsforgalom idejére való landolásom miatt vonattal jönnek értem, és visznek ugye "haza", aminek költségét szintén fizetik, úgyhogy teljesen le vagyok nyűgözve, lassan ott tartunk, hogy nem is kell pénzt vinnem magammal... persze ez csak egy vicces megjegyzés volt, tudom, hogy nagyon sokba kerülök én az itthoniaknak, de majd kompenzálom őket azzal, hogy sikeres nyelvvizsgát teszek jövőre, valamint szorgalmasan blogolok, hogy nyomon követhessék a varázslatos kis életemet itt U.K.-ban :) meg persze amilyen sűrűn csak tudok, hazalátogatok, de ezt mondanom sem kell...

szóval, Zsuzscsi most megy bőröndöt vásárolni, és majd később folytatja a blogolást :)

Durdle Door

ide el kell jutnom mindenképpen!!! teljesen elvarázsolt a látvány...
kezdek megint tűzbe jönni Angliától :) ♥

pangás...

...van. a "családom" nyaral, tehát elérhetetlenek most 28-áig. igazából semmi érdemlegesről nem tudok beszámolni, ha csak nem arról, hogy melóznom kell ezerrel, és semmi időm nincs az angolozásra, ami igen nagy baj, figyelembe véve a szegényes angoltudásomat. már csak 2 hét választ el attól, hogy Angliába "költözzek", és még el sem kezdtem összeírni a dolgokat, amiket feltétlenül magammal kell vinnem. bele sem merek gondolni... pedig nem akarok az utolsó pillanatban kapkodni, mint egy félőrült. tehát hamarosan elkezdek ráhangolódni a kiutazásomra, ez miatt sajnos egy-két programot le kell mondanom, de remélem megértitek.
nézegettem bőröndöket, és tudom, gáz, de amit találtam, annak nem tetszett a színe. aztán arra gondoltam, hogy lehet, azt veszem meg, mert iszonyat rikító színű, így könnyebben megtalálom, mert már távolról kiszúrom, úgyis tudjátok, hogy milyen vaksi vagyok...

még el kell mennem fogorvoshoz, mert most lyukadt ki az egyik fogam. nem is én lennék, ha nem lenne mindig valami bajom. nem vészes, csak egy pici lyuk van, ami néha fáj, de nem akarom megvárni, hogy egy kráter nagyságú izévé váljon.

kezdek nagyon hisztissé válni, ami szerintem totál érthető, és töredelmesen bevallom, hogy nem szívesen lennék a hozzám közel álló emberek helyében. de máséban sem :D

easyjet

megvan a repcsijegyem:)
azért remélem mindenki megérti, hogy nem vagyok teljesen boldog. persze, örülök, el van intézve minden, nem kell ezen görcsölnöm. most már azon görcsölök hogy itt hagyok mindenkit, a családomat, régi és új barátokat, és olyan embert is, aki megint betoppant az életembe. akik miatt boldog lettem megint. Angliába részben menekülni mentem volna, de most nincs mi elől menekülni. de jobb lesz nekem, és akarok menni, félre ne értsétek, ez volt az álmom, és végre teljesült:) de mindig lesznek új álmok, és néha fel kell adni bizonyos dolgokat, hogy egy álom teljesüljön, minden nem sikerülhet. mérlegelni kell. a mérleg most Anglia felé billent, és remélem nem fogom megbánni.

tehát a lényeg: szeptember 3-án (BUD-Ferihegy) Terminál 1-ről 15:15-kor elhagyom az országot. nem fogok sírni, ááá, kicsit sem :) kívánjatok erőt és kitartást az indulásig, és azután is...

végül, de nem utolsó sorban: köszönöm a segítséget Katinkának!!! :):) ♥♥♥

start

most már biztos a dolog: szeptember 3-án, a Gatwick-airport lesz érkezésem helyszíne.
már csak a repcsijegyet kellene lefoglalnom, értekezni a családdal, és belevágni az angolozásba mélyebben, amég ki nem megyek.
a telefonálás elmaradt, tehát arról nem tudok beszámolni, talán majd most hétvégén.
lassan bőrönd-beszerző körútra is megyek, meg apránként be kellene szerválni egy-két cuccot, amire szükségem lehet. Zs-vel egyeztetek majd, kérek tőle tanácsokat, felírok mindent - különben elfelejtem - és aztán csak várok, várok és várok... :)

call me

ha minden igaz, holnap felhív megint a család, csevegünk egy kicsit (holnap kb 9-ig tehát nincs ivászat, hiába birthday party).
ettől a kis csevegéstől már most nagyon be vagyok rezelve, mint mindig, de majd igyekszem lazára venni a dolgot. szeretném, ha végre le tudnánk tisztázni az indulásom napját is, mert a repülőjegyet időszerű lenne megvenni, ha nem akarok nagyon mélyen a zsebembe nyúlni. a szerződést is sikeresen aláírtuk, ami ugyan nem terjed ki mindenre, de Zs szerint megfelelő.
a telefonról meg majd beszámolok, egyelőre ennyi :)

Infók

Először is, szeretnék köszönetet mondani:
- Hajninak (Au-pair Match => az i betűvel kezdődő közösségi oldalon megtalálod), aki a leghülyébb kérdéseimre is megfelelő és gyors válaszokat adott
- Angels Au Pair-nek, ezen belül is Kim-nek és Andy-nek, akik megtalálták nekem a "családomat"

Ez itt a reklám helye volt, szóval aki bátorkodna belevágni a dologba, az ne habozzon Hajniékon keresztül keresgélni családot, hozzáteszem: teljesen ingyen.

A sztorim a következő: bennem körülbelül májusban vetődött fel az egész, főleg Zs barátném hatására, aki most jön haza 1 év után Londonból. A sulit ugye elbuktam, gondolkodtam, hogy mi tévő legyek, valamit csinálnom kellene. Zs-t kifaggattam mindenről, olvasgattam szorgalmasan a blogját, aztán elhatároztam hogy belevágok. Voltak megingások ("tényleg ki akarok menni?" "nem elég szegényes a nyelvtudásom hozzá?"), de végül úgy döntöttem, hogy most vagy soha, nem fogom halogatni a dolgot. Először csak simán, közvetítő nélkül vágtam bele a dologba, de persze sikertelenek lettek a próbálkozásaim. Aztán az i betűs közösségi oldalon találtam rá Hajnira, akinek nyomban írtam egy emailt, alapvető kérdésekkel. Azonnal jött a válasz, leírt/elküldött mindent, amit szükséges volt beszereznem, elintéznem, kitöltenem.
Ezek a dolgok a következők:
- erkölcsi bizi kiállítása (ezt a postán lehet elintézni a legegyszerűbben)
- orvosi igazolás (a formanyomtatványt Hajni küldte el az igazoláshoz)
- dear family levél (ez legyen legalább 1 oldal, lehet színes is, és csatolj hozzá képet magadról mindenképpen)
- jelentkezési lap kitöltése (2 angol nyelvű referenciával és képekkel, amiken gyerekekkel vagy)

Néhány jó tanács még:
-legyél nagyon kedves, az angolok szeretik a csöpögős dolgokat, szeretik ha rizsázol és nyálasan beszélsz, valamint
-legyél nagyon nagyon udvarias

A sztorim a következőképpen folytatódott: mikor már leadtam minden szükséges papírt, rá 2 napra már kaptam egy családot. Levelezgettünk, majd sort kerítettünk egy telefonbeszélgetésre is, ami szerintem elég gázul sikerült, és jól is éreztem, mert nem engem választottak. Így utólag már azt mondom, hogy nem voltak maximálisan szimpatikusak, és talán jobb is, hogy ez így alakult. Utána 2-3 hétig nagy csend volt, kezdtem feladni, elkezdtem melózni egy itthoni kocsmában, aztán egyszer csak jött az email, hogy érdeklődik irántam egy család Farnham-ből. Azonnal elkezdtünk emailezni, nagyon nagyon nagyon szimpatikusak lettek egyből, rengeteg levelet váltottunk, aztán eljött a telefonbeszélgetés napja, ami megint csak nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem. Az anyuka nagyon kedves volt, vigasztalt is, hogy semmi gond, megérti, hogy nem könnyű dolog ez. Akkor értem el azt a pontot, amikor úgy éreztem, hogy talán tényleg hagynom kellene, de legnagyobb meglepetésemre engem választottak, és én azonnal elfogadtam:):):)
Azóta minden nap váltunk legalább 1 emailt, tervezzük az indulás napját, ami az eddigiek szerint szept. 2.
Naponta nézegetem a légitársaságok ajánlatait, de sajnos a repcsijegyek nagyon drágák most, és lehet, hogy csak én beszélem be magamnak, de mintha minden nap drágábbak lennének :/
Gondolkodtam buszos/vonatos megoldáson, de nem akarom túlbonyolítani a dolgot, marad a repülő.
Dióhéjban ennyi, ha eszembe jutna még valami, rögvest megírom.

Lányok, fiúk, a búcsúbulit majd megszervezzük még, inkább készüljön egyelőre mindenki a hétvégi birthday partymra! :)