ahogy igertem, irok egy regenyt.
megprobalok kicsit melyebben belemenni a dolgokba.
szoval...
a lenyeg, hogy minden nap mashogy erzek, de egyet tudok: IMADOM EZEKET A KIS TOKMAGOKAT, es akarmennyire is haragszom rajuk neha, tudom, hogy ha elmegyek innen, nagyon fognak majd hianyozni. a szulokkel valo kapcsolatom mar mas lapra tartozik, anyukaval nem tudom hanyadan allok. tudom, okoztam neki mar rengeteg csalodast ez alatt az 1 honap alatt, de valahogy ugy erzem, hogy talan - ha nagyon melyen is - de kedvel engem, mar csak azert is, mert latja rajtam, hogy a gyerekekkel (foleg oliverrel) milyen jol ki tudok jonni, mindenfele nyelvi problemak ellenere is. apuka meg szerintem birja a buramat, neha titokban jokat nevetunk k-n, mikor rator a hisztiroham:) de igazabol o sok vizet nem zavar, a pasas elegge maganak valo, mindenesetre gond az nincs vele.
a hetvege eleg punnyadosan telt el, nem csinaltam semmi emlitesre meltot, igazabol penzem sem volt elmenni ide-oda, mivel kifizettem a repcsijegyemet k- nak, hogy ezzel kesobb mar ne kelljen foglalkoznom. tehat most mar bizton allithatom, hogy december 20-an, 17:05kor, magyar foldet fog erni a labam. VEGREEE!!! meg aznap este magamhoz olelhetem a kis barataim egy reszet is - kozuluk egy fiucskat kicsit hosszabban fogok szorongatni, amiert meg mindig kepes kitartani mellettem joban-rosszban, es amiert tartja bennem a lelket a kezdeti nehezsegek es besurusodott hisztijeim ellenere is :$ :) koszonom!
egyebkent meg ma egy lightos nap ele nezunk szerencsere, fel1-tol lesz angolom, de azon kivul semmi megerolteto dolgot nem kell csinalnom. a heten el akarom kezdeni az aqua aerobics-ot a sport centerben, de csak es kizarolag szerdatol, ami nem is rossz, mivel aznap este tartjak az edzest, es az nekem boven tokeletes. (a masik nap a pentek este, ami szinten megfelel)
szombaton elvileg guildfordba megyek, mert a rugby-edzo felesege (aki nem mellesleg magyar) megkerdezte, hogy volna-e kedvem egy guildfordi magyar suliban foglalkozni a gyerekekkel zenei teren, es en termeszetesen igent mondtam:) tehat meglesem a dolgot, vasarnap meg szerintem tereza jon at ebedre, aztan majd ugy is kitalalunk valamit amivel elutjuk az idot. holnap babysittelek, szoval nem tudok este sehova menni, de igazsag szerint nem is volt tervbe veve semmifele porgram.
lassan meg akarom tervezni a hetemet, ha nem is telezsufolva, de jo par programmal megfuszerezve, hogy ne legyen idom magamba zuhanni, es hogy vegre elkezdjem maximalisan kielvezni azt, hogy itt vagyok, es ne kelljen minden nap azzal a tudattal lefekudni, hogy ma megint csak guriztem, es minek vagyok itt... a gyomorgorcsom oldodni latszik, mivel anyuka tenyleg ezerszer nyugodtabb miota befejezte a projektet, es mostmar eljutottunk arra a szintre, hogy biztonsagban erzem magam ha itthon van, es nem szarnyalok az oromtol, ha elmegy valahova. elvileg most vasalnom kellene, de penteken elore dolgoztam, hogy ma le tudjak ulni blogot irni :) egyebkent meg nagyon rossz ido van, folyamatosan be van borulva, esni ugyan epp nem esik, de szerintem mar csak percek kerdese. szoval ezzel (is) magyarazom a letortsegemet. bar igazsag szerint nem vagyok letorve, csak hianyzik a napfeny, meg egy kis meleg, de majd megszokom ezt a borongos idot, mivel egesz oktober vegeig ilyen idojarast josoltak...
egyebkent meg zsofival dumcsiztunk tegnap este, es szerencsere mostmar sok mindent tisztabban latok az au pairkedessel kapcsolatban, es sikerult egy icipicit megnyugodnom is. ezt most nem fejtenem ki, mert ezt ugysem ertene rajtunk - au paireken kivul senki sem. a lenyeg, hogy ez nem egy alommelo, es nem kell irigyelni azert, mert sok mindent megengedhetek magamnak anyagi szempontbol, mert en ezert igenis, eleg kemenyen megdolgozom, mind fizikailag es mind lelkiekben is. ide mindenkeppen csak kello hatarozottsaggal gyertek ki, es nem utolso sorban rohadt fontos a szervezokezseg is, mivel itt tobbnyire erre van a legnagyobb szukseg. es a legfontosabb: NE HAGYJ OTTHON OLYAN EMBERT, AKI IRANT KOMOLYAN EL VAGY KOTELEZODVE! semmikepp sem jo otlet. jezusom, nem, ez hala istennek nem sajat pelda, nem mondom, hogy en nem hagytam otthon olyan embert/embereket, akik iszonyuan fontosak nekem, csupan masokat latva, akik otthon hagytak eletuk szerelmet, bizony csak keseregnek, es nem tudjak teljes mertekben kielvezni az ittletuk elonyeit. szoval azok inkabb maradjanak otthon. persze, vannak kivetelek is, akik erre az egy evre felreteszik az erzelmeiket, es otthonhagyva csapot-papot elvezik az angliai evuket. de ez az en szememben nem szemetseg egyaltalan, sot, szerintem elegge csodalatramelto dolog. en is hagytam magam mogott kusza szalakat, pff, de meg mennyit, de valahogy ereztem azt, hogy nekem ide ki kell jonnom, meg kell egy kicsit valtoznom, tanulnom kell, es tavol lennem attol a kornyezettol, ami egy zavart okozott bennem, es talan itt tisztabb fejjel at tudom gondolni a jovomet, es rajovok arra, hogy mit (es kit) akarok az elettol. mar ez az egy honap is nagyon sokat segitett ebben, elkezdett a kep kitisztulni, es mar most tudom azt, hogy sok fajdalmat fogok okozni masoknak es igen, magamnak is. de persze ez mind az elonyomre fog valni, hiszen aldozat nelkul nincs siker, es igen, hatalmas aldozatokat is kell hoznom azert, hogy vegre egy olyan eletet elhessek, amirol almodtam. raleptem a megvalositas utjara, es eskuszom, hogy nem fog tudni senki es semmi megallitani, meg egy kosza, elvarratlan szal sem a multambol, ami egyebkent folyamatosan vissza-vissza ter, es amit most mar ideje lenne vegleg elszakitani.
egyszoval emelt fovel, ezentul picsogas nelkul szeretnem megmutatni a szeretteimnek, hogy igenis, kepes leszek mosolyogva vegigcsinalni ezt az egeszet, es en leszek a legbuszkebb magamra, ha egy nyelvvizsgaval, csodalatosabbnal csodalatosabb elmenyekkel es egy kezdeti anyagi hatterrel terhetek haza jovo szeptemberben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése