hihetetlen, hogy rabszolgakent tudtam dolgozni 1 even keresztul. de ami meg hihetetlenebb az az, hogy ezen korulmenyek ellenere is megszerettem ezt a csaladot, foleg anyukat es a kisebbik kolkot.
persze mar nagyon hazavagyom, foleg Batyara a csaladomhoz, a barataimhoz, es meg a regi munkahelyemre is, annak ellenere, hogy egyszer sem biztos hogy visszamehetek...
mult heten kaptam anyukatol egy kis premiumot, ugyan nem sokat, de akkor is jol esett es nem mondtam ra nemet. eggyel tobb meloval szaporodtam (igy van most mar 3), de ez igy a finishben egyaltalan nem jott rosszul, csak nekem lett meg kevesebb szabadidom... orultem hogy vege a sulinak, de ehelyett tobb melot vallalok, mint amennyi ido a suli volt. de persze nem panaszkodok, en valasztottam ezt, ahogy az au pairseget is, es szerintem eleg nevetseges lenne ha ezek utan meg panaszkodnek is mint anno. mar megszoktam. faradt vagyok mindig, az izuleteimnek annyi, (es bar ne adj' isten, de lehet hogy annyi az egyik ujjamnak is :/) es meg sorolhatnam... neha ugy erzem hogy kesz, ennyi, de aztan raeszmelek hogy csakugyan 1 honap mulva koltozok haza, es csinalom tovabb a dolgaimat.
ja, meg kell osztanom veletek valamit. letezik olyan angol no, aki kepes ejfelkor smst irni azert, hogy megkoszonje az aznapi munkamat es megdicserjen, hogy milyen gyonyoruen vegeztem el azt. (nem a hostanyamrol beszelunk) igen kerem, letezik ilyen, es akkora loketet adott ez a dolog, hogy ezzel mar vigan atveszelem a legutolso honapomat Angliaban :)
ez alatt az egy ev alatt annyi mindent ateltem, de azt hiszem Anglia meggyogyitotta a szivemet. itt kint eltem at eletem elso legfajdalmasabb szakitasat, orvosoltam sok sok szabadban eltoltott futassal es setaval, ahol volt idom gondolkodni, atgondolni mi is az, amire igazan szuksegem van az eletben. atveszeltem egy igen keserves idoszakot azzal a tudattal, hogy edesanyam nagyon beteg. (aki azota koszoni jol van, es hamarosan teljesen fel fog epulni)
itt toltottem azokat a napokat akkor, amikor a barataimnak szukseguk lett volna ram, es majd beleorultem abba, hogy nem allhatok melletuk eletuk fontos pillanataiban. de ok azok, akik megertenek, tudjak hogy az en erdekem volt hogy kijojjek ide, es azota is - foleg egy valaki, nevezzuk neven, MONI <3 - szinte minden nap itt van nekem aki az eterben erosit es ad tajekoztatast minden otthon torteno dologrol. itt toltottem a nevnapomat a hugommal, akit megorvendeztettem egy angliai hettel, es amit remelem sosem felejt el, mert en biztosan nem fogom. az ember talal uj baratokat, de egyikuk sem olyanok mint a regiek, mint az igaziak, mint az elsok. persze ezzel a tudattal tovabb kell elni a mindennapokat, es arra gondolni, hogy mennyi szep nap var meg mindenkire, es hogy mennyi dolog van meg aminek orulni lehet.
most peldaul elmegyek vasarolni :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
csooook mindenkinek :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése